Az út
Beküldte Balla Zsuzsanna - 2015, augusztus 19 - 19:49
Az út megpihen és visszanéz.
Nem látja már kezdetét, a reménnyel bízót,
hisz idők öléből kanyarogva, oly rég
vezette ő a vándort, ki először törte hátát,
tapodta vállát, tiporta kíváncsi vágyait,
hagyta maga mögött kósza álmait,
s vele jutott pokolba, mennybe, a végtelenbe.
Mert az út csak megpihen, s ha visszanéz is,
apró-cseprő csodákkal viselős sorsok garmadája
sorjáz a múlt hulló porába, mi nem több, és nem kevesebb,
mint az élet, és csak ennyit mond; elkísérlek.
Majd talpad alá simul, és míg vezet göröngyei felett,
hiheted- neked, még gáncsot nem vetett-,
hogy lépted őrzi, pedig csak ment veled.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, augusztus 19 - 22:15
Permalink
Ez egy apró csoda, kedves
Ez egy apró csoda, kedves Aysa...:)
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 20 - 20:34
Permalink
Kedves Irénke! :) Örülök,
Kedves Irénke! :) Örülök, hogy tetszett!
hubart
2015, augusztus 21 - 13:34
Permalink
Szép gondolatok.
Szép gondolatok.
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 21 - 16:24
Permalink
Köszönöm, Feri!
Köszönöm, Feri!
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 21 - 17:08
Permalink
Kedves Zsuzsi! Nekem is
Kedves Zsuzsi!
Nekem is tetszett, magával ragadott hangulata.
Erzsike
Csilla
2015, augusztus 26 - 12:11
Permalink
"...pedig csak ment veled",
"...pedig csak ment veled", igen, mi alakítjuk az utunkat. Tetszik a tartalom, gratulálok hozzá!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 26 - 18:28
Permalink
Köszönöm a soraid! :)
Köszönöm a soraid! :)