Vallomás helyett

– Gyere, itt a kávé, hoztam tejet, cukrot,
a mi szertartásunk – te is így szereted!
Szívvel főztem most is, nem játszom szerepet,
látod, kerítettem ugyanolyan csuprot,
mint az a régi zöld, amelyik berepedt
lenn a konyha kövén, ahol kettőt ugrott.

Akkor is szeretlek, amikor nem mondom,
mert nem az a fontos, ami kintről látszik.
A gavallér bókja manapság hiánycikk,
én sem vagyok mindig toppon a porondon!
Párkafonal vezet édes béklyóláncig,
együtt fonjuk tovább, ugye, kis bolondom?

2015. okt. 14.

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon kedves vallomás. Gratulálok a vershez is:)  (nem ugyanolyan a csupor a kép szerint, hisz nem zöld.:-)

hubart képe

Sajnos nem találtam fotót az eredeti csuporról. :) Kedves Csilla, köszönöm gratulációdat. 

Mysty Kata képe

 Szelíd harmónia. Csodálattal olvastalak!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Örülök, hogy tetszett a versem, kedves Kata. 

hzsike képe

Gyönyörű vallomás, gyönyörű vers! Benne van az odaadó, szelíd, féltő szeretés, és az örök összetartozás erősre font, édes köteléke.

Szeretettel olvastam. Zsike :)

hubart képe

Kedves Zsike, köszönöm méltató szavaidat. 

Haász Irén képe

Kedvesek, bensőségesek ezek a kávézások, szeretettel olvastam.

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke.

lnpeters képe

Szép, kedves, érzelemgazdag, atmoszférateremtő vers.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Laci. 

Balla Zsuzsanna képe

Szépséges! "Szeretni és szertve lenni jó"

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa.