Szilveszteri varázslat

A láthatárra ült a lomha alkonyégezüst,
borút feledni gyűl a térre épp a szolganép.
A szalmatűz ropogva gyúl, az égre száll e füst,
a földre pernye hull, s a pódiumra banda lép.

Javában áll a bál, nevet, visong ma száz torok,
belé recsegve kürt zihál, a jó selyempapír;
haláli máglyatáncra perdül ott ki él s mozog,
de múlik ám a perc, utána már a holnap ír!

A lárma elcsitul, ha fenn az óra híven üt,
s a csókod íze olvad itt a számba, kedvesem,
virága tűzkehely; petárdaszikra mindenütt,
madár riad, de én a szívörömtől repdesem.

2016. jan. 2.