Varjúdal

 
 
A jégmezőn gubbasztva szendereg
egy borzos varjúpár,
tekintetük pásztája megreked,
s ijedten körbejár
 
az álomút ködében, tollaik
csomóján fagyveret,
kitárt szemük tükrére űr szökik
mire a Nap lemegy.
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerűen megírt vers. Gratulálok! 

hubart képe

Nagyszerűen megírt vers. Gratulálok! 

Mysty Kata képe

 Én is dalba kezdek ettől a gyönygyszemtől!!Ölellek!Csodálatosan szép!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Sokat sejtető, remek vers! Nem lehet (lehetett) sok öröme, ennek a "borzos varjúpárnak".

Ölellek.

Csilla képe

Köszönöm szépen, hogy értékeltétek! 

Az utolsó földi állomásból lehet következtetni egy egész élet milyenségére? - vagy miért gondolod, Zsike, hogy nem volt sok örömük? 

Ölellek Titeket! :)

hzsike képe

Bizonyára, nem lehet, teljes bizonyossággal következtetni, Csillám... Talán a vers hangulata, az első benyomás, ahogy "megláttam" ott gubbasztani őket. :( az hozta ki belőlem ezt a megállapítást, "ítélkezést"! Valóban, lehettek akár boldogok is! :)

Ölellek: Zsike :)

Nagyon jó vers, szerettem.

Haász Irén képe

Két megfagyott varjú... nagyon szépen érzékeltetted a hangulatot...gubbaszt, borzos, ijedt, reked, stb.

Gratulálok.

Bieber Mária képe

Szép pillanatfelvétel, búcsú a világi léttől. Nemcsak az igék és a jelzők, hanem a fehér és fekete kontrasztja is erős. Gratulálok, kedves Csilla.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Örülök, hogy sikerült érzékeltetni a hangulatot...Minden bizonnyal az olvasón is sok múlik! :) Köszönöm.