Csövesbeszéd

Primavera ante portas – mélázott a portás –,
Elköszönt két hajléktalan: – Isten veled, sorstárs!

– Hogy lennénk mi itt sorstársak, lépcsőházi majmok?
nyugalmazott tanár vagyok, nem túlélő bajnok!

– Meglehet, de most közszolga, s az is maradsz holtig,
el nem hagyhatod e posztot a kis dohányboltig!

Minekünk a Vöröskereszt meleg ruhát osztott,
ingyen gyógyszert, lópokrócot, némi pénzt, meg kosztot.

Ma este e két uraság sörben, borban pancsol,
és minekünk e világon senki nem parancsol!

Leforrázva állt a portás, a csöves vigyorgott:
– Gyere Rudi, szegény ördög bekapta a horgot.