Letargiáda
Beküldte Márkus László - 2016, január 30 - 12:05
Közömbös emberek,
tekintetük komor,
lelkükben süket csend
és tespedtség honol.
Nincs bennük szeretet,
de gyűlölet sincsen.
itt nincsen fent vagy lent,
kint sincs és nincs bent.
Nincs örök szerelem
és nincsen igaz Isten.
Nincsenek ünnepek,
és mély gyászuk sincsen.
Közömbös emberek
kiürült lélekkel
élnek egymás mellett
üveges szemekkel.
2016.01.29.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, január 30 - 12:59
Permalink
Befejezetlennek érzem a
Befejezetlennek érzem a harmadik strófa végét, hiszen egyébként rímes versről van szó... nyilván kimaradt valami.
Márkus László
2016, február 5 - 13:26
Permalink
Kedves Irén! Köszönöm
Kedves Irén! Köszönöm észrevételedet. ahonnan másoltam, meg van ennek a strófának a vége is. nem értem, hogy tudtam így elügyetlenkedni! Mindenki szíves elnézését kérem!
Márkus László
hubart
2016, január 30 - 14:27
Permalink
Valószínűleg a sincsen szó
Valószínűleg a sincsen szó maradt le a sor végéről.
A vers gondolatiságában sok igazság van, talán érdemes lenne még dolgozni rajta, mert minden kötöttsége ellenére nincs rendben a ritmus. A többségében hatos sorok néhol öt szótagosra sikerültek.
Márkus László
2016, február 5 - 13:28
Permalink
Köszönöm szépen jogos
Köszönöm szépen jogos kritikádat! Megpróbálom kiigazítani a ritmust...
Márkus László
Becca
2016, február 1 - 13:28
Permalink
Sokan élnek így sajnos,
Sokan élnek így sajnos, igen.
Márkus László
2016, február 5 - 13:29
Permalink
Köszönöm figyelmedet és
Köszönöm figyelmedet és empátiádat, kedves Becca4
Márkus László