Nagymama

Beküldte hubart - 2016, február 7 - 08:59

Kicsi voltam, ő nagy: Dávid és Góliát.
De együtt kávéztunk, persze, cikóriát.
Meghitten párolgott a két fülescsupor,
bele friss tej került s egy kiskanál cukor.

Puha köténye volt, kék, vagy barna karton,
hányszor fúrtam bele futva könnyes arcom,
mikor anyám kissé keményebben rám szólt,
vagy a félt pálcával apám körbetáncolt.

Ha másnak dolga volt, gondját ő vette át,
mosott, vasalt, ápolt, főzött mentateát.
Néha huncutkodtam – soha nem ért tetten –,
mikor csészéjébe egy csipet sót tettem.

De meg nem fenyített, sem kézzel, sem szóval,
este szólt a mese, vagy az altatódal.
Ő végig velünk volt, mert hiszen itt lakott,
és jó volt érezni a „nyanyámillatot”.

Egyszer aztán elment, valahova messze,
hogy az örök hiányt bennem felébressze. 
Én pedig emlékét sokáig sirattam
kínzó fájdalmamban, hogy talán miattam…

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, február 7 - 12:07

Gratulálok, szép, emlékező versedhez, kedves Feri. Tetszenek a megfogható, finoman megrajzolt emlékfoszlányok, különösen a "nyanyámillat"-on mosolyogtam, belül. A "halódó" emlék inkább nem múló emlék, nem kopó stb., vagyis valahogy a jelzőt nem érzékelem elég találónak. De ettől függetlenül nagyon tetszik versed.

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

hubart

2016, február 7 - 12:38

Azon a szón én is sokar gondolkoztam, Marikám, de jobbat nem találtam. A nem múló éppen az ellentétét jelenti, az elkopó kicsit közelebb áll az igazsághoz, mégis a halódó mellett döntöttem, mert szegény olyan régen meghalt (1959-ben), hogy lassan már az emléke is halott. Rajtam kívül más már nem is emlegeti. 

Köszönöm szépen kedves szavaidat. 

hzsike képe

hzsike

2016, február 7 - 13:10

Nagyon szép vers, engem nagyon megérintett. Én nem találtam első olvasásra sem furcsának a "halódó" szót, sőt, nagyon is helyénvalónak érzem. Amikor ovastam, úgy értelmeztem, hogy Nagymama emléke bennem, még halódik...(nem múlt elteljesen), de fakul és lassan tán el is múlik...ha nem vigyázok rá.

Jóérzéssel olvastam.

Zsike :) 

hubart képe

hubart

2016, február 7 - 16:17

Valahogy én is így gondoltam, Zsikém! Írtam már Róla máskor is verset, valamiféle adósságot érzek vele szemben, amit talán így próbálok törleszteni... Köszönöm kedves szavaidat. :)

lnpeters képe

lnpeters

2016, február 7 - 13:40

Meghatóan szép emlékezés.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

hubart

2016, február 7 - 16:18

Köszönöm szépen, kedves Laci. 

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, február 7 - 14:43

Szeretettel (hasonló emlékekkel) olvastalak. Üdv. Éva

hubart képe

hubart

2016, február 7 - 16:22

Próbáltam megrajzolni az emberarcú nagyi portéját, mert ez a világ afelé halad, hogy nemsokára már kibernagyik lesznek, vagy ami mégvadabb csippek fognak felügyelni a csöppségekre, számítógépes rendszerek által. Köszönöm szépen, hogy itt jártál, kedves Éva.  :)

Csilla képe

Csilla

2016, február 7 - 15:27

Az emlékek is elkopnak, meghalnak idővel, ha nincs ki emlékezzen rájuk, vagy ha a régi emlék fölé újabb kerül... Kicsit ijesztő is tud lenni "az idő mindent begyógyít" mondás. Nagyon szépen emlékeztél, kedves Feri, gratulálok a vershez! 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hubart képe

hubart

2016, február 7 - 16:24

Bizony- bizony! Azt szokták mondani, hogy akkor hal meg valójában az ember, amikor már senki sem emlékezik rá... Köszönöm kedves szavaidat, Csillám! 

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, február 7 - 18:09

Nagyon szép emlékezés. Szeretettel olvastam, nem lehet eleget írni róluk.

Egyes vidékeken ma is tesznek pici sót bele. Nem a jakvajas teára gondolok, hanem itthon. Én még nem kóstoltam.

hubart képe

hubart

2016, február 8 - 07:14

No, ma is tanultam valamit! :)
Köszönöm szépn hozzászólásodat, Irénkém.