Suttogó
Beküldte Csilla - 2016, február 8 - 19:39
Néha úgy elfog a pánik,
hangja, tanácsa hiányzik,
csonka darabjai folynak
síri sötéten a Holdnak.
Futni szeretne a lélek,
megszabadulni ma végleg
forma csalóka ködétől,
s nézni, amint fala szétdől.
Ám, ha szemét felidézem,
fénye kigyullad enyémben
cseppnyi időbe bezárva,
édeni csend a hazája,
s mintha e testbe lopózna
lénye, tanítva a jóra
súgja, hogy életem éljem
földi valómban egészen.
Hozzászólások
hzsike
2016, február 9 - 08:45
Permalink
Léleksimogatóan szép...büszke
Léleksimogatóan szép...büszke lenne Rád, Ő is.
Szeretettel voltam itt.
Zsike :)
hubart
2016, február 9 - 09:34
Permalink
Nagyon szép vers, a lélek
Nagyon szép vers, a lélek alapjáig leásó gondolatokkal.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, február 9 - 10:41
Permalink
Kedves Csilla! Megható a
Kedves Csilla!
Megható a vers, és egyben remek.
Erzsike
Csilla
2016, február 9 - 12:05
Permalink
Köszönöm szépen, hogy
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! Örülök a véleményeteknek! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Bieber Mária
2016, február 9 - 17:50
Permalink
Szép időmértékes verselés!
Szép időmértékes verselés!
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2016, február 10 - 12:35
Permalink
Örülök, hogy itt jártál,
Örülök, hogy itt jártál, Hespera! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/