Szerelem és líra - CCXLVIII.

KÉTSZÁZNEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

Ilyen szellemben folytatódik:

„ha fel-feldobott kő leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”

Ezt tekinthetjük a vers következő szegmentumának. Első olvasásra is egyveleg-jellegűnek tűnik.

„ha fel-feldobott kő leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”

Ez a rész tartalmazza a Költő hitvallását. Amolyan „partinagyosan”:

„tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”

Érdemes ezt a részt is aprólékos vizsgálat tárgyává tenni:

„ha fel-feldobott kő leszel,”

Utalás Ady versére. A kanonizált irodalomban rendkívül gyakori a korábbi magyar líra egy-egy markáns képére, megjegyzésére, sorára való hivatkozás. Pajzs ez, „lírai sánc” – „megóv” attól, hogy vele egyenértékű képet, sort kelljen produkálni, alkotni…

Csakhogy…

A hivatkozott vers szerzője nem szeretett elbújni költőelődei életművei mögé.

„Petőfi szavánál van szükség jobb szóra:
Mindent meglátóra, mindent fölrugóra.”[1]

Ady pontosan érzékelte, hogy nem lehet fedezéknek tekinteni az elődöket, abból valódi, értékes életmű nem keletkezhet.

„ha fel-feldobott kő leszel,”

Az egyes szám második személy Parti Nagynál gyakorta felbukkan. A megszólított személye nehezen, vagy egyáltalán nem azonosítható. Olvastam olyan feltételezést, ami ezt a sort önmegszólítónak tekinti. Ez tévedés, két sorral később a vers megdönti.

„ha óvatlan vagy épp ravasz,”

Lényegében tölteléksor, a rímhívó szó feladójának szerepét tölti be, de a Költő igen jól oldja meg. A két jelző igen sajátosan illik a versbe, Parti Nagy sokkal többet elmond általuk a hazaszeretet aktuális problémáiról, mint ezer semmitmondó szónoklat.

Mit jelenthet a két jelző?

5. Óvatlan
5. Ravasz

Miért éppen ezek?

„ha óvatlan vagy épp ravasz,”

Akkor lelhetünk rá a válaszra, ha belegondolunk abba, hogy Parti Nagy kulturális környezetében milyen státuszban van haza és hazafiság fogalma.

A két jelző ebben is segít.

5. Óvatlan
5. Ravasz

A baloldali körökben elharapódzott, amerikai eredetű „polkorrektség” igen nehéz helyzetbe hozhatja a liberális szellemű társaságok tagjait, hiszen sohasem tudhatják, hogy mikor melyik szó lett éppen apokrifnak nyilvánítva. Aki „óvatlan” igen ostoba szituációkba keveredhet. Aki meg „ravasz”, az gyakorta másokat provokál, másokkal mondat kompromittálót…

5. Óvatlan
5. Ravasz

A „polkorrekt” társasági dzsungel dörzsölt ragadozókat kíván…

5. Óvatlan
5. Ravasz

Vajon Parti Nagy belegondolt ebbe, amikor ezt a sort írta?

„ha óvatlan vagy épp ravasz,”

Talán igen, talán nem. Elég sivár lehet az a társas csevegés, ahol ezek dominálnak..

„ha óvatlan vagy épp ravasz,”

Mindenképpen kényes szituáció. Ha észrevette, ha nem, Parti Nagy innen is gyorsan elkormányozta a verset.

„és mondjuk puff, és rámesel,”

Tartalmat hiába keresünk ebben a sorban. Egyszerű visszautalás a két sorral korábbira, ahol a rímhívó szó is található. A kettő együtt így festene:

„ha fel-feldobott kő leszel,
és mondjuk puff, és rámesel,”

Így persze kimondottan idétlen. A teljes három sor:

„ha fel-feldobott kő leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,”

Nagyon feltűnő, hogy tartalmilag mennyire három különböző dimenzióba tartozik a három sor.

„ha fel-feldobott kő leszel,”

Utalás Ady hazaszeretet-szimbólumára, megtoldva egy megszólítási szituációval, amely a jelkép eredeti hatását finoman szólva sem fokozza.
„ha óvatlan vagy épp ravasz,”

Tölteléksor, esetleges elszólással:
„és mondjuk puff, és rámesel,”

Banalitás, az Ady-szimbólumot fordítja idétlen viccre. Klasszikus értelemben véve felesleges és tartalmatlan, arra azonban nagyon is alkalmas, hogy az előző sor értelmét elfedje.

„és mondjuk puff, és rámesel,”

A föl-földobott kő, amint ráesik a lírai énre. Akadt Méltató, aki ezt poénnak minősítette. Lelke rajta. Klasszikus magyar lírai elem esetlen profanizálása. A színvonal? A jól ismert nívón áll ez is:

„Petőfi Sándor

Gatyába’ táncol.”

A profanizálás mindig ehhez hasonló „eredménnyel” jár. Ez voltaképpen a kocsmai gagyi „beemelése” a lírába…

„és mondjuk puff, és rámesel,”

Az eredmény kétséges. A hasonló szánalmas alpári poénok felszámolják a lírai értéket.

Folytatása következik.