Lobognak az éjjeli álmok

Lobognak az éjjeli álmok
odafenn az égi mezőkön. 
Ma Holdanya repteti szerte
a megrepedt, duzzadt fellegek 
terheinek csillagpihéit.
Angyaloknak hada fényezi
a hajnali Napnak korongját.
Remegnek a reggeli fények,
szerelemmel terhes pillanat
úszik el, a vénülő akác
nyújtózkodó ágai között.
Lám, a csoda fészkelődik az
ég peremén, s éled a holnap.

Hozzászólások

zelgitta képe

Kedves Erzsébet,

az utolsó hat sor önmagáért beszél, elmond mindent. A bevezető, bár szép,  elmaradhatna.

De ez csak az én megérzésem. Egyéni látásmód.

Gratulálok szeretettel,

Brigitta

 

 

 

       

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Brigitta!

Köszönöm, hogy olvastad, az estétől a reggel eljöveteléig írtam a történetet, úgy éreztem kell az eleje is hozzá. Örültem neked.

Erzsike 

lnpeters képe

Ez valami gyönyörű...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Örülök, ha tetszett, az új nap eljövetelét képzeletem el így.

Erzsike

Mysty Kata képe

 A csoda fészkelődik az ég peremén!!!Csodás !!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kata!

Nagyon örültem neked is, ölellek.

Erzsike

Csilla képe

Erzsike, ez csodaszép lett, öröm volt olvasni! Ha így képzeled az új napot, akkor ilyen is lesz! :) Gratulálok, sok szeretettel

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Hát igen, egy új nap is lehet csoda, ha úgy indul, köszönöm, hogy olvastad, szerény versemet.

Erzsike