Este a sírkertben

 
 
Az ég függönye rojtos széllel
szürkébe hajlik; mellém lépdel
elcsigázottan, s szól az este
a kihalt úton, kedvem nyesve:
 
feketét öltött szíved gyászol?
Fehér csokrodat gerberából
kötötted össze jó erősen,
édesapád a temetőben
 
nem vár, a sírnak csukva szája,
beszélhetsz hozzá, mindhiába,
hiszed, hogy hangját hallod, talán
pergő könnyed az, szíved falán.
 
Lát és fülel az öreg bagoly,
bólogat, közben széllel dacol,
időtlen csendre nyílik szárnya,
s belesuhan az éjszakába.
 
Vele röppen a lelkem túlra
csillagok lángját összegyúrva,
felfénylenek a sírkő-erek:
„Íme, markomba metszettelek.”
 
 
 
Szamoskrassó, 2016. március 13.
Emléked legyen áldott
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Lélekig hatoló, gyönyörű emlékvers. Erős, míves, finom ívű, sodrású... Az idézet miatt,  így Húsvét táján, még talán mélyebben is, "kétszeresen is", megérinti az embert. Benne van minden fájdalmad, minden szereteted.

Ölellek, Csillám.

Zsike

Csilla képe

Köszönöm, hogy elolvastad és írtál! Tegnap múlt három hónapja, hogy távozott, iszonyatosan gyorsan telik az idő... Ölellek én is:)

Mysty Kata képe

 Remekül bánsz a szavakkal, színekkel...   a keserűséget feloldozó ritmussal!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Nagyszerű vers, méltó emlékezés, drága Csilla. 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Hogy szalad az idő, és milyen szép, megható verset írtál, köszönöm, hogy olvashattam.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm szépen a véleményeteket!

zelgitta képe

Otthon jártál ugye, Édesapás sírjánál?

Veled voltam én is otthon, az ősi vár árnyékában...

Ölellek, Csilla.

       

Csilla képe

Igen, köszönöm szépen, hogy itt (ott) voltál. :) Szeretettel fogadtalak