Eltékozolsz lassan
Beküldte hzsike - 2016, április 21 - 09:19
H.Gábor Erzsébet
Eltékozolsz lassan
Eltékozolsz lassan, már alig vagyok,
mint erőtlen fényű sápadt csillagok
kihunyok - félek, a semmibe veszek -
hűséges lámpásod, így, hogyan leszek?
Eltékozolsz lassan, s észre sem veszed,
hogy vakságom lesz a fájó végzeted,
kioltod világom - talán akaratlan,
megfakult bennünk a gyönyörű dallam.
Eltékozolsz lassan, s majd a képzelet
fonja át helyettem árva létedet.
Akkor már hiába zokogsz utánam,
hogyha a fénykapum végleg bezártam.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, április 21 - 12:20
Permalink
Te bezzeg nem tékozolsz,
Te bezzeg nem tékozolsz, kedves Zsikém, minden versedbe jut valami szépség...:))))
Vagy mégis? hiszen minden versedbe jut valami szépség...:))))
hzsike
2016, április 21 - 18:23
Permalink
Köszönöm szépen, drága
Köszönöm szépen, drága Irénkém. Én csak "ingyen" osztogatom magam. :)
Puszillak. Zsike :)
Mysty Kata
2016, április 21 - 15:03
Permalink
Gyönyörű elégiád rám
Gyönyörű elégiád rám talált...átéreztem bánatát...Mert olyan enyém volt talán...Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2016, április 21 - 18:24
Permalink
Köszönöm drága Katám. Örülök,
Köszönöm drága Katám. Örülök, hogy megérintett.
Ölellek szeretettel:Zsike :)
Bieber Mária
2016, április 21 - 15:45
Permalink
Szépséget tékozló versedhez
Szépséget tékozló versedhez szeretettel gratulálok, kedves Zsike! Öröm olvasni!
Bieber Mária
(Hespera)
hzsike
2016, április 21 - 18:25
Permalink
Köszönöm Neked is, kedves
Köszönöm Neked is, kedves Hesperám a kedves szavaidat.
Ölellek. Zsike :)