Anyátlanul
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 4 - 19:12
A szívemet magány szorítja össze most,
a Hold is koromsötétbe rejti fényeit,
anyátlanul, s apátlanul peregnek el
az éjeim, de mindhiába fohászkodom,
szeretteim nem adja vissza senki már.
Hozzászólások
hubart
2016, június 5 - 10:52
Permalink
Tetszenek nekem ezek a rövid,
Tetszenek nekem ezek a rövid, tömör versek, olyan sokat el tudnak mondani négy-öt sorban!
Nagygyörgy Erzsébet
2016, június 5 - 13:50
Permalink
Kedves Feri! Örülök, ha
Kedves Feri!
Örülök, ha tetszett, szomorú voltam és emlékeztem...
Erzsike
Csilla
2016, június 5 - 20:54
Permalink
Nekem is tetszett, Erzsike,
Nekem is tetszett, Erzsike, szépen visszaadja a védtelenség érzését.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2016, június 6 - 18:53
Permalink
Kedves Csilla! Köszönöm
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen, örülök.
Erzsike