Líra, lant, istenem
Beküldte Haász Irén - 2016, december 29 - 18:50
Ahonnan én zuhantam, még vannak angyalok.
Lantok cirpelnek halkan, és Líra andalog
ráérősen, mert semmi, semmi nem kergeti,
időtlenség és álom – ez, ami kell neki.
Én Évaként zuhantam rossz Médeák közé,
kígyók sziszegtek számba, s az alma is övé
lett, aki öröknek hitt társként mérte utam,
s nem Párisz volt, csak Janus – arc alatt élt Don Juan.
Göröngyös sziklakertté vált az utam. Mégis,
valami óvott engem, tenyérben vitt végig,
mert megtanított állni, felszegni a fejem.
Hogy mi? Talán a Líra. A Lant. Az istenem.
Hozzászólások
Csilla
2016, december 29 - 18:53
Permalink
Szeretettel gratulálok!
Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Jégmadár
2016, december 30 - 06:56
Permalink
Tenyerén hordoz az Isten.
Tenyerén hordoz az Isten.
Bieber Mária
2017, január 5 - 23:12
Permalink
Gratulálok, kedves Irénke,
Gratulálok, kedves Irénke, nagyszerű és mély versed megérintett.
Bieber Mária
(Hespera)
Haász Irén
2017, január 6 - 16:03
Permalink
Kedves csilla, Jégmadár,
Kedves Csilla, Jégmadár, Mária, köszönöm figyelmeteket!
Mysty Kata
2017, január 8 - 16:15
Permalink
Nagyon szerettelek olvasni,
Nagyon szerettelek olvasni, méltóbb szavakat nehéz találnom!
Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"