Vágyálmaink hófehér paripái
Beküldte lnpeters - 2017, február 10 - 23:40
A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Csak addig élünk,
Amíg látszanak.
Előttünk nyargalnak a Messzeségben...
Az Idő hátán loholunk utánuk,
Hátha egyszer
Nyergükbe kaphatunk...
Vén botosispánunk, szürke valóság,
Fülünkbe kántálja unalmait,
De nem veszíthetjük szemünk elől
A fehér lovakat
A Messzeségben....
A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Lelkünk egy részével
Száguldanak.
Tán fiatalok
Szépek és
Erősek,
De - mégis általunk száguldanak...
A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Akkor lesz nagy baj,
Ha nem látszanak...
Tán Isten is szent Álmokkal teremt;
Az Álmok fönt,
Az anyag idelent.
Távlat nélkül a hétköznap vacog,
De csak az álmok halhatatlanok.
Szerelem,
Szorgalom
Isten,
Család;
Mindent túlélhet, amíg ott robognak
Messze elöl
A fehér Paripák.
Hozzászólások
Haász Irén
2017, február 11 - 16:49
Permalink
Az időtlenség szólal meg a
Az időtlenség szólal meg a versedben!
lnpeters
2017, február 11 - 17:43
Permalink
Igen, ez nem kötődik a
Igen, ez nem kötődik a hétköznapi tényvalósághoz. Köszönöm, Irénkém!
Pete László Miklós (L. N. Peters)