Úgy remélek
Beküldte Csilla - 2017, június 26 - 21:54
Lángban áll a föld, a felhő
véresen lebeg,
rojtjain eljátszadoznak
bőszülő szelek;
nézd, a szárnyam fáj, ha rebben,
kész a lélek, ám a testem
gyönge és beteg.
Ennyi volna? Mondd, megérte?
Néma Istenem,
megnyugodni ott lehetne
fent, a szirteden.
Nem könyörgök újra mégsem,
dönts Te végre, s hadd, hogy égjen
tollam dicstelen.
Hű maradtam, mint az álmod,
verdeső szegény,
összetörve képzeletnek
tűnő rejtekén.
Nagy tüzedtől félni késő,
úgy remélek, mintha végső
titkod sejteném.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2017, június 28 - 17:55
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Csodás vers lett, köszönöm.
Erzsike
Csilla
2017, június 28 - 20:44
Permalink
Én pedig köszönöm, hogy
Én pedig köszönöm, hogy elolvastad, kedves Erzsike!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2017, június 29 - 09:39
Permalink
Gyönyörű vers!
Gyönyörű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2017, június 29 - 14:53
Permalink
Gyönyörű vers. Élmény volt
Gyönyörű vers. Élmény volt olvasni.
Gratulálok, Csillám. :)
Csilla
2017, június 29 - 19:51
Permalink
Köszönöm szépen, ölellek
Köszönöm szépen, ölellek Benneteket! : )
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/