Sebezhető

Majd engem is magába szív a végtelen,
egy fellegek uralta nyári estelen,
magammal, én oda már semmit sem viszek,

csupán az életemnek sziklakönnyeit,
a vad szerelmi láz hevét, csipetnyi bájt,
az éjjelente nyíló vágy virágait,

s a csendet is, mely a derengő mennybe húz,
és nem marad utánam semmi más, talán
a csillagokba ágyazódott verseim.