Nincs harag

 
 
Dühödt a szél, feszíti izmait,
erőt fitogtat, őrült mód kevély,
galád ez úri móka, vagy szeszély,
ahogy ránk ontja mérgét is ma itt,
 
beléreng most a föld, a menny, lehet,
gyökérrel együtt tépi életünk,
talán reggelre arra ébredünk,
kihűlt és szürke lángot vet Kelet,
 
álomba süllyedt vén idődarab,
csak elmosódott fényfolt lesz a Nap,
alatta megtört törzsek, új sebek.
 
Dum spiro, spero! Énekeljetek!
Harsogjon tiszta szívből, hogy szabad
s nem hal meg az, kiben nincsen harag.
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép üzenet szonettbe öltöztetve, és mennyire aktuális! Szeretettel gratulálok! 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Nagyon jó vers, mély mondandóval.

Erzsike

Haász Irén képe

Remek, és időszerű!

Csilla képe

Köszönöm szépen mindhármótok megtisztelő figyelmét és véleményét!