Nyárutói számvetés
Beküldte hubart - 2017, augusztus 12 - 10:39
Koratavasz óta járom
önként a nagy kanosszát,
jól ismeri ez a járom
az út szélét, s a hosszát.
Amikor még pezseg a vér,
a munkakedv felpörög,
s bár nem terem itt sok babér,
érnek apró örömök.
Ahol mézes szőlőgerezd-
csodát nevelt a robot,
most a részeg darázs ereszt
rovarsörhas-potrohot.
Egy utolsó viadalra
gyúr a hőscincér-hadúr,
édesbús szerelmi dalra
gyújt a tücsöktrubadúr.
A gerlepár már nem smárol,
a pók légyre araszol,
míg a kerti fenyőfáról
cserfes csízek dala szól.
Bősz szúnyoggal viaskodom,
jó párat le is csapok,
de egy férfi ilyen potom
apróságon nem nyafog.
A metronóm, tudom, régen
fáradt szívritmust ketyeg,
kottavonal-vezetéken
gyűlnek fecskehangjegyek.
Az ökörnyál ezüstfonál,
szöghajamra lopva száll,
nekem e kegy nem imponál,
lassan már az ősz kaszál.
Hozzászólások
Csilla
2017, augusztus 13 - 23:53
Permalink
Játékosan komoly, mint az
Játékosan komoly, mint az élet.:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2017, augusztus 14 - 20:36
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, augusztus 15 - 15:50
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Itt is remek vers, köszönöm...
Erzsike
hubart
2017, augusztus 15 - 17:34
Permalink
Köszönöm szépen, kledves
Köszönöm szépen, kledves Erzsike!
lnpeters
2017, augusztus 17 - 16:26
Permalink
Szeretem az ilyen verseidet,
Szeretem az ilyen verseidet, Feri!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2017, augusztus 18 - 08:05
Permalink
Köszönöm szépen, Lacikám!
Köszönöm szépen, Lacikám!