Kenyér

H.Gábor Erzsébet
Kenyér
 
Anyám kenyeret úgy eszik,
mint aki közben vétkezik,
szemét behunyva ráharap,
pereg a morzsa, s pár darab
 
ölébe hullik, s szétgurul,
köténye ránca ráborul.
Szívében Isten ott lakik,
s mint aki lopva jóllakik,
 
úgy néz az égre, áldva azt, 
örömöt, hálát rátapaszt.
Szájában omlós, sós falat,
ezerszer újra ráharap,
 
sajnálja nyelni, drága kincs,
beosztóbb asszony nála nincs.
Reccsen a széke, hátra dűl,
szemébe könnyek gyöngye gyűl;
 
emlékek. Húsba váj a múlt,
szegénység, ínség árja dúlt, 
kenyérnek nem volt híre se -
becsülni kell hát, nincs mese!
 
Fogja a kendőt, ráteszi -
ajándék, foszlós reggeli!
Úgy viszi, mint egy gyermeket,
szájszéle furcsán megremeg.
 
Rám néz; a szíve megtelik,
szemében fénylő, szent zenit,
tekintetében elveszek -
s mintha nem fájna, úgy teszek!
 
2017.08.07.
 
(Versemet, Kiss Benedek: 
Kenyeret anyám úgy eszik c.
verse ihlette)
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Mélyreható, szép vers, köszönöm.

Erzsike

Haász Irén képe

Köszönöm, Zsikém...

hzsike képe

Köszönöm, drága Irénkém, köszönöm, drága Erzsike.

Ölelésem: Zsike :)

Csilla képe

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám. :)

lnpeters képe

Végtelenül gazdag vers! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm, drága Laci!

Ölellek. :)