Hamis tollak

 
Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
Mert az Életet rabolja tompa értelem,
hogyha már örömre lusta, jóra képtelen.
 
Sír a dal, seregnyi vércse látomást köhög,
rácsra futva kókadoznak tarka dísztökök,
bús, gyökértelen szerepbe bújik mindahány,
nagy divatját éli rég a depresszív magány.
 
Dolgavégezetlen ültök, semmi érdemit
nem teremt a felmagasztalt sanda bér-elit.
Szívszakadva holnap úgyis kél a nap megint,
posztmodern sirámotokra Isten rálegyint.
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Ájultan, eszméletlenül SZÉP!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet  és szavaidat, Katám!

 

lnpeters képe

Kiváló vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers...

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm a figyelmeteket és véleményeteket, kedves Erzsike és Laci!