Gondolat-szonett
Beküldte titus56 - 2017, szeptember 18 - 07:44
Gondolat-szonett
Tollam hegyén a gondolat,
míg meg nem írom ott lapul,
őriz valami fontosat,
mit majd a tinta ejt rabul,
lecseppen, és az ég alatt,
buzgón kitárja szárnyait,
a végtelen dől el, hanyatt,
s a cseppbe rejtve itt vagy, itt.
Halkan rád hull a fény, a csönd,
a föld csak apró sárgolyó,
amit a szó majd romba dönt,
a papíron nem látható,
hiába nyílt fölém a fönt,
a Tejút már nem járható.
Hozzászólások
Csilla
2017, szeptember 18 - 11:08
Permalink
Szép, bár a végére valami
Szép, bár a végére valami felemelőt vártam, jobban esett volna. :-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
titus56
2017, szeptember 21 - 18:30
Permalink
:) köszönöm Csilla. Hát igen,
:) köszönöm Csilla. Hát igen, van az úgy, hogy az ember fia mást vár. :)
Haász Irén
2017, szeptember 18 - 17:56
Permalink
Kedves Laci, nagyon tetszik,
Kedves Laci, nagyon tetszik, szép, nekem is az utolsó sor okoz fejtörést, hogyan illik a többihez gondolatilag, ezen rágódom...
titus56
2017, szeptember 21 - 18:32
Permalink
Nagyon köszönöm. Kezdek
Nagyon köszönöm. Kezdek hozzászokni, hogy több olvasata is létezik a soroknak, így aztán tetszülegesen ráhúzható "bármire".
Mysty Kata
2017, szeptember 19 - 00:04
Permalink
Az első strófa ígérete nem
Az első strófa ígérete nem jött be....vagy a tinta ejtette rabul!?
az utolsót űtősebbé kellene tenni! Még jobb lenne!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
titus56
2017, szeptember 21 - 18:33
Permalink
Nagyon köszönöm Kata.
Nagyon köszönöm Kata.