Gondolat-szonett

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 18 - 07:44
Gondolat-szonett
 
Tollam hegyén a gondolat,
míg meg nem írom ott lapul,
őriz valami fontosat,
mit majd a tinta ejt rabul,
 
lecseppen, és az ég alatt,
buzgón kitárja szárnyait,
a végtelen dől el, hanyatt,
s a cseppbe rejtve itt vagy, itt.
 
Halkan rád hull a fény, a csönd,
a föld csak apró sárgolyó,
amit a szó majd romba dönt,
 
a papíron nem látható,
hiába nyílt fölém a fönt,
a Tejút már nem járható.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2017, szeptember 18 - 11:08

Szép, bár a végére valami felemelőt vártam, jobban esett volna. :-)

 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

titus56 képe

titus56

2017, szeptember 21 - 18:30

:) köszönöm Csilla. Hát igen, van az úgy, hogy az ember fia mást vár. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, szeptember 18 - 17:56

Kedves Laci, nagyon tetszik, szép, nekem is az utolsó sor okoz fejtörést, hogyan illik a többihez gondolatilag, ezen rágódom...

titus56 képe

titus56

2017, szeptember 21 - 18:32

Nagyon köszönöm. Kezdek hozzászokni, hogy több olvasata is létezik a soroknak, így aztán tetszülegesen ráhúzható "bármire". 

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, szeptember 19 - 00:04

Az első strófa ígérete nem jött be....vagy a tinta ejtette rabul!?

őriz valami fontosat,
mit majd a tinta ejt rabul,

az utolsót űtősebbé kellene tenni! Még jobb lenne!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

titus56 képe

titus56

2017, szeptember 21 - 18:33

Nagyon köszönöm Kata.