Jelenlegi hely

Fent és lent

Beküldte titus56 - 2017, október 14 - 21:33

Fent és lent

(Villon ciklus)

Hercegem, én tudom, az utca nagy gazember,

a bűn megleli benne otthonát,

és ki behúzott nyakkal, feleselni nem mer,

eltaszítja a túlvilágra át.

De az sem különb ki nagyúri házba zárva

vettet magának kényes fekhelyet,

szolgák és naplopók között, úrhatnám árva,

csak önmagával gyakorol kegyet.

Próbálnál egyszer is az én helyembe lépni,

látnád, naponta állam felkopik,

a rongy élet hosszát az utcahossz kiméri,

s az uzsorás szívedre alkuszik.

Mint templomok előtt, agg, kivénhedt a koldus,

kinek kezében krajcár nem csörög,

messze visszhangzik mögötte a "kriszti korpusz",

s a dőzsölő pap rongyain röhög,

az elkopott lépcsőn úgy ülnél számkivetve,

este még egy örömlány se várna,

nem gondolnál megváltásra, dalra, se versre,

kemény kő lenne fejednek párna.

Így nézd messzi fentről lábadalatti létünk,

és így lógasd sorsunk fel a fára,

versem nem ellened szól, sokkal inkább értünk,

nem rólunk szól a papok imája.

Hozzászólások

hubart

2017, október 15 - 10:43

Permalink

Sajnos, az eredeti verset nem

Sajnos, az eredeti verset nem ismerem, így nem tudom összevetni a fordítással, de azt meg kell mondanom, hogy a hangulata teljesen villoni, és költői feladatként is jól megoldott, szép teljesítmény, Talán a rímeken lehetne még kicsit csiszolni, de tudom, köti az ember kezét a szöveghűség. Mindent egybevetve: gratulálok!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

titus56

2017, október 15 - 11:29

Permalink

Nagyon köszönöm Feri, bár

Nagyon köszönöm Feri, bár ezek a Villon-ciklus versek nem fordítások, csak az akkori miliőt igyekeznek meglegyinteni saját kútfőből. A négysoros volt az egyedüli fordítási próbálkozás, de nem az én asztalom, rájöttem.

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2017, október 15 - 13:49

Permalink

Jaj értem! Így meg mégjobb.

Jaj értem! Így meg mégjobb. Én is szoktam effékéket írni, magyar klasszikusokra, de kortársakra is. Amikor megfog valakinek a stílusa, vagy akár egyetlen verse, nehéz kivonni magam a hatása alól. Van úgy hogy parafrázist, van úgy, hogy paródiát írok. Persze, ez utóbbit nem mindenki veszi jó néven, pedig parodizálni csak a legnagyobbakat szokták, akinek már renoméja van.