A kötéltáncos

 
Bukott kimérák, kígyónyelvűek,
miért e mérhetetlen lárma?
Ki az, ki most kötélen járva
életet tanul?
 
Mitől ragyoghat boldog-szótlanul?
Szívében nem rág rusnya féreg,
s a kételyek, ha egyszer végleg
földre omlanak,
 
fölötte már nem győz a holt anyag,
s nem tapsvihar, mi égbe rántja,
mert Eggyé lett erő a vágya,
földöntúli szép. 
 
Ha majd a fényre félsz nélkül kilép,
ahonnan mások sárba estek,
hiúság, püffedt cédatestek,
emberglóriák,
 
csak nézz tükörbe, öntelt, holt világ,
gazdája lelki pestiseknek,
s hallgasd, füledbe mit sziszegnek
Káin sarjai.
 
Ott fent e zajt már rég nem hallani,
s nem vakmerő, ki hinni bátor,
hisz tudja jól, meghalhat párszor,
mégis élni fog.
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Hatásos , remekül szembesítő versedhez örömmel jövök, Még!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet, Kata! Ezek szerint nem érthető első olvasásra! :-)

 

hubart képe

Nagyszerű vers! Nemcsak a bátor szókimondása tetszik, hanem a különleges forma is. Gratulálok! 

Csilla képe

Nagyon örülök, hogy így gondolod! Köszönöm, kedves Feri! :)