Őszi bál

Sokáig tűrték rút porát a nyárnak,

ma tarka gálaöltözetben állnak.

Míg jő a vén zenész, a társaság kivár,

de végre érkezik, nyakán gitár.

Tudott dolog talán, az ősz s a bú rokon,

a dal zokogva peng a húrokon.

E halk zenére sírva így mulatnak,

megadva módját minden mozdulatnak,

akár ha börtön árva foglya vár csodát:

kegyelmet, égi fényt s az otthonát.

De ritmust vált az ősz, vad táncba kezd a szél,

a sok levél a fák alá alél.