Jelenlegi hely

Üresség

Beküldte Csilla - 2017, november 12 - 21:40

Mintha téli hálót szőne már a nap,

bőre pergamenfehéren rátapad,

s míg alatta széthull őszünk kelleme,

elzokogni annyi mindent kellene.

Lusta rend hevert el kint a kazlakon,

fáj a szó, s ha itt-ott megkapargatom

s eltolom a felszín gyenge léceit,

félek, nem lelem, mi újjá lényegít.

Úgy növekszik bent a csend, s a ház körül,

ablakomra szürke fénye rákövül,

és csak írom, egyre írom holt dalát,

rím dorombol és üresség fogja át.

Mysty Kata

2017, november 15 - 13:21

Írd,csak egyre!!!Gyönyörű doromboló rímekkel!!!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

hzsike

2017, november 15 - 13:23

Gyönyörű, melankolikus hangulatú vers.

Szeretettel gratulálok! :)

Csilla

2017, november 15 - 18:19

Köszönöm mindkettőtöknek, nagy szeretettel, hogy elolvastátok és hozzászóltatok! :-) Óriási ölelés :)