Gyerekgondok

Szeptemberi hűvös eső
áztatta a kerteket,
sajnálom az eget leső
ártatlan kis gyermeket.

Mert unja már a szobában
a főzőcskét, a babát,
de odakinn szél fúj, sár van,
sapka kell, meg nagykabát.

Lélek sincs a játszótéren,
homokozni sem lehet,
a csúszdáról lebeszélem,
de mégsem hagy engemet:

– Gyere, tatus, járjunk egyet,
szedjünk fényes gesztenyét,
de ne csak én, te is szedjed,
s a babáknak lesz ebéd!