Megmelenget
Beküldte Csilla - 2018, január 23 - 17:45
Sóhajomra fényt szitál a végtelen,
felhevít, de nem muszáj megértenem
ezt az érzést, mely varázslat és titok,
melyre mindig, minden percben áhítok.
Gyönge szómat felkarolja, s ostobán
– mint egy szűz a venetói gondolán,
álmomat a lét csodája lengi túl,
szép szavakra pőre lelkem elpirul –,
azt hiszem enyém az érdem, én vagyok
tér, idő, a cél, a kezdet és az ok.
Rájövök, ha éj lesz, fázom, s fáj a csend,
hogy valómat csak szerelmed tartja fent.
Hozzászólások
hzsike
2018, január 23 - 18:13
Permalink
Gyönyörű!
Gyönyörű!
hubart
2018, január 23 - 22:46
Permalink
A gondolatok, érzések,
A gondolatok, érzések, hangulatok teljes összhangban vannak a formával! Szeretettel gratulálok, kedves Csilla!
Csilla
2018, január 24 - 10:28
Permalink
Zsike és Feri, köszönöm
Zsike és Feri, köszönöm szépen! Örülök, hogy így gondoljátok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Mysty Kata
2018, január 24 - 12:18
Permalink
Átölelt , mint gyönyör !
Átölelt , mint gyönyör !
Túlzás nélkül.
Köszönöm!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2018, január 24 - 14:49
Permalink
Köszönöm, Kata, örömmel
Köszönöm, Kata, örömmel hallom. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, január 25 - 17:50
Permalink
Remek! Nagyon megérintő vers!
Remek! Nagyon megérintő vers!
Csilla
2018, február 3 - 22:06
Permalink
Köszönöm, Irénke! :)
Köszönöm, Irénke! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/