Posztmodern

Dekadens pátosza émelyít,
kódokkal van minden vers tele,
nincs ritmus, holt sorok rímeit
elfújta a század nyers szele.

Úgy tűnik, szúrta a nagybetű
a vaksi váteszek mord szemét,
s a vessző, az ezeréletű
meg a pont: légypiszok, szórt szemét.

Űzz csúfot a nyelvből kiskomám,
vesd tűzre, hadd égjen lobogva,
divat lett a kánon kéznyomán,
halandzsa hat ma a  sznobokra!

Magyar szó új sarját ne keresd,
elnyelte a pesti puszta rég,
aki ma  szépségért esdve esd,
annak az útszéli dudva ég.

Ne sajnáld, rúgj bele könnyedén,
ha már csak gyilkolva vagy boldog,
ne zokogj apáid holt ebén,
ugasson a büszke angol dog!