A múzsához

 
Ki vagy te, mondd,
ki lelkemről a foltot
szelíden fénybe oldod;
varázsos, szép alak,
én álmodtalak?
 
Szíved hozott,
mikor még hangja sem volt,
de földig ért a mennybolt,
mint könnyű permeteg.
Már éreztelek.
 
A gondolat,
mint tűz a szóban, serceg,
töretlen, röpke percek
időtlen tengerén
ring a test meg én.
 
És sóhajod
akár a lenge szirmok.
Az illatára írtok
ti mind, kikből fakaszt
vérbő, új tavaszt.
 
Velem vagy itt,
belőlem szól a nyelved,
bár arcod porba rejted,
nem bújhatsz el, hiszen
létedet hiszem.
 
Ősritmusok
dobognak át az éjen,
hagyom, hogy táncra kérjen
valód, az éltető,
dallam és erő.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörűség volt még olvasni is!

Izgalmas forma, csodás, átélhető gondolatok, igazi versélmény!

Ölellek. :)

Mysty Kata képe

Igazi ritkaság, elementáris,
Lírai csemege!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Drága Zsike és Kata! Nagyon örülök, hogy elolvastátok és tetszett! Köszönöm szépen! :)

 

 

hubart képe

Szépen fűzött gondolataid remek verssé álltak össze! Szeretettel gratulálok!

Csilla képe

Nagyon örülök, ha így gondolod! Köszönöm szépen, kedves Feri! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodálatos vers, könnyűvé vált a lelkem tőle.

Erzsike

Csilla képe

Örülök, hogy rátaláltál erre a versre, de a véleményednek még jobban! :-) Köszönöm, Erzsike.

 

 

"És sóhajod
akár a lenge szirmok.
Az illatára írtok
ti mind, kikből fakaszt
vérbő, új tavaszt."

Szép, könnyed vers, vitt magával. :)