Rejtekből beavatáson
Beküldte Haász Irén - 2018, április 14 - 17:42
Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel,
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben,
római század.
Majd a pap jött, - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte.
Pőre testük csak falevél takarta,
arcukon árny ült.
Egy hatalmas állat üget nyomukban:
istenük kegy – áldozatul bikát vár.
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át,
s vére aláhull.
Megkenődnek azzal a pőre ifjak,
míg a pap kántál sebesen, s imádkoz:
Ó, fogadd el áldozatunkat mostan
fény ura, Mithrász!
Majd a bőrt, szőrt, csontokat félre rakva
már a drága, szép husokat sütik mind…
Furcsa istenség, aki húsra nem vágy…
Érje be csonttal!
Hozzászólások
Csilla
2018, április 18 - 12:45
Permalink
Nagyszerű szapphói strófák,
Nagyszerű szapphói strófák, és élvezetes volt a történet, ritkán olvasok hasonlót. Gondolom az Aquincumi költőversenyre írtad. Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, április 19 - 19:00
Permalink
Köszönöm, Csilla, igen,
Köszönöm, Csilla, igen, eltaláltad. Gyakran részt veszek, egyszer már személyesen is el kéne mennem...:)))
Csilla
2018, április 19 - 23:35
Permalink
:-)) Mindennek eljön egyszer
:-)) Mindennek eljön egyszer az ideje...
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/