Rejtekből beavatáson

 
Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel, 
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben, 
római század.
 
Majd a pap jött,  - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte. 
Pőre testük csak falevél takarta, 
arcukon árny ült.
 
Egy hatalmas állat üget nyomukban: 
istenük kegy – áldozatul bikát vár. 
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át, 
s vére aláhull.
 
Megkenődnek azzal a pőre ifjak, 
míg a pap kántál sebesen, s imádkoz: 
Ó, fogadd el áldozatunkat mostan 
fény ura, Mithrász!
 
Majd a bőrt, szőrt, csontokat félre rakva 
már a drága, szép husokat sütik mind… 
Furcsa istenség, aki húsra nem vágy…
Érje be csonttal!
 
Képtalálat a következőre: „mithras és misztériumai képek”
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyszerű szapphói strófák, és élvezetes volt a történet, ritkán olvasok hasonlót. Gondolom az Aquincumi költőversenyre írtad. Szeretettel gratulálok!

Haász Irén képe

Köszönöm, Csilla, igen, eltaláltad. Gyakran részt veszek, egyszer már személyesen is el kéne mennem...:)))

Csilla képe

:-)) Mindennek eljön egyszer az ideje...