Valahol én is vagyok

 
Órámra nézek, s látom,
miként fogynak a napok,
valahol köztük vagyok,
néha mezítláb s gyalog,
valahol én is vagyok.
Órámra nézek, s érzem,
elhagy minden, ami fáj,
mosolyát szórja a nyár,
mely itt, házam előtt jár,
mint aki halálra vár.
Órámra nézek s látom
mágnesei közt magam,
ácsorogva, egyedül,
hol a tücsök hegedül
és a holdfény rám vetül.
Arcom majd könnytől ragyog,
ajkam remeg és dadog,
testem hidegtől vacog,
de valahol én is vagyok:
egy maroknyi boldogság,
valahol, valakinek.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves József!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

 

József képe

Köszönöm szépen! :)