Lassan

Beküldte Csilla - 2018, június 4 - 23:49
 
Lassan lecsordogál az est homálya,
s szívünkből újra enni, inni kér,
úgy ring a kertünk, álmait dobálja,
felhőket borzol szét a lomha szél,
 
de hangja nincs, a béke csendje rajta,
a port a padról mégis felveri;
öreg kutyám fejét ölembe hajtja,
bizalma gyógyír, s több mint emberi.
 
Miért kaphattam ezt a nagy kegyelmet,
hogy élhetek, s szeretni itt vagyok?
Az éj a loncnak illatán elernyed,
s fülembe súgnak messzi csillagok.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2018, június 5 - 15:56

Nagyon szép!

Ölellek, Csillám. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, június 5 - 19:27

Gyönyörködöm...!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2018, június 6 - 12:28

Kedves Csilla!

Szép vers, köszönöm. :)

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2018, június 6 - 21:39

Köszönöm szépen, Irénke és Erzsikék! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2018, június 6 - 21:58

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Csilla

2018, június 7 - 21:02

Köszönöm, Kata! Ez nem lonc, de csodaszép! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/