A sztár
Beküldte Csilla - 2018, július 10 - 11:32
A percre még emlékezem,
nyugodt volt és komoly;
nekem, bár ültem székemen,
jutott egy félmosoly.
Körötted nyüzsgő áradat,
a sztárok így teszik,
egóra gyúrnak álmatag,
s nem érnek Istenig.
A mellkasod dagad ma is,
ha osztod versedet,
és rettegsz, hogy szavad hamis,
s légvárad eltemet.
Fényed csak önzőn emberi,
ne félj, ha megreped;
de hogy tudjam felejteni
gyötört tekinteted?
Hozzászólások
Mysty Kata
2018, július 10 - 15:35
Permalink
Nagyon tetszik a hangneme, a
Nagyon tetszik a hangneme, a hangulata,
az iróniája, valós, hiteles, céltudatos!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2018, július 10 - 16:06
Permalink
Nem ritka ez a jelenség,
Nem ritka ez a jelenség, amiről írsz, kedves Csilla! Életemben nem láttam annyi öntelt, nagyképű embert, mint például a Könyvhéten. Dokumentumfimet lehetne forgatni pszichiátriai tanulmánynak. :D Tetszik a versed!
Csilla
2018, július 14 - 16:12
Permalink
Köszönöm szépen mindkettőtök
Köszönöm szépen mindkettőtök véleményét! Igen, lehetne... :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
xxx
2018, július 15 - 01:16
Permalink
Bravúros vers! Nem egy embert
Bravúros vers! Nem egy embert ismerek, aki el van szállva magától, mekkora sztárköltő. Egyszer szóltam érte, és rosszul jöttem ki a szituból, azt hitte az illető, hogy irigy vagyok. Holott, korántsincs így, egyszerűen csak irritál, amikor valaki többet képzel magáról, mint ami, aki. Szerintem, egy igazi költő nemcsak alázatos, hanem szerény is. Lehetne ezt a témát bőven boncolgatni. :) Mindenesetre tetszik a versed, jól megmondós, velős üzenettel.
lnpeters
2018, július 16 - 10:47
Permalink
Remek szatíra!
Remek szatíra!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2018, július 17 - 21:22
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/