Nápoly

(Itt minden...)
 
A nap, ha lángját utcakőre hinti,
felnyalja, söpri  harsány hangzavar.
Itt minden él és természet szerinti,
a szín, a dallam arcátlan-pazar.
 
Mosott ruháknak lengő illatában
az égre nyúlnak málló házsorok,
bár terhesek száz gonddal mindahányan,
pulzáló szívük mégsem háborog.
 
Itt jól van úgy, ahogy van éppen minden,
míg Pulcinella mandolinja peng,
a félszen túl s a vén halálon innen
sziesztázik, henyén ledől a rend.
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Hú, de jó volt itt lenni! :)) Remekül megidézted a hangulatot, megelevenítetted a képet, egy kitűnő versben, Csillám.

Szeretettel gratulálok! :)

 

Csilla képe

Köszönöm szépen! :)

 

Haász Irén képe

Nagyszerű jellemzése az olasz léleknek. Megfogtad a lényeget...!

Csilla képe

Nem volt nehéz, adja magát. :) Köszönöm szépen, Irénke!

 

lnpeters képe

Látom magam előtt... Kitűnő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Örülök, ha sikerült megeleveníteni! Köszönöm szépen! :)

 

hubart képe

Csak a többieket tudnám ismételni. :) Nagyon jó vers! Gratulálok! 

Csilla képe

Én pedig csak magamat ismétlem: köszönöm szépen! :)