Erdély
Beküldte Csilla - 2018, július 13 - 13:00
(Honvágy)
Távolodnak, egyre távolodnak
már az otthon bűvös bércei,
s híja van még jócskán pár dolognak,
mely a lelket edzi, vértezi.
Új utakra mintha nem találna
itt az ember, máshogy méreget,
port vegyít el egyszerű dalába,
rácsepegtet emlékképeket.
Messze néz, ha zúg az ég haragja,
s látva érti csak meg önmagát.
Fáj e táj, ha lusta szél faragja,
s hogyha hív az otthagyott barát.
Vár a forrás, menny neszébe suttog,
elmém néha visszasompolyog,
elcsitít a vadregényes szurdok,
hűs patak, a sziklazsombolyok.
Nézd az embert! Ó, a bölcs vajákos
ritkán szól, s csak azt, mi lényeges,
ám a csendje csontvelőig átmos,
és szemében csillagfény repes.
Puszta órán célt rabolva ringnak
délibábos, szertelen terek;
álmát hordom szép halottaimnak,
míg hiányzol, el nem vesztelek.
Hozzászólások
hzsike
2018, július 14 - 08:07
Permalink
Gazdag érzelmű, gyönyörűség.
Gazdag érzelmű, gyönyörűség. Rég olvastam ilyen szépséges, míves, megérintő verset.
El is vittem!
Gratulálok, Csillám. :)
hubart
2018, július 14 - 08:46
Permalink
Itthon éreztem magam gyönyörű
Itthon éreztem magam gyönyörű versedben drága Csilla! Köszönöm! :)
lnpeters
2018, július 14 - 17:48
Permalink
Meseszép vers!
Meseszép vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
xxx
2018, július 15 - 01:12
Permalink
"míg hiányzol, el nem
"míg hiányzol, el nem vesztelek."
Nagyon szép vers! Többször olvastam. :)
Csilla
2018, július 15 - 13:01
Permalink
Kedves Zsike, Feri, Laci,
Kedves Zsike, Feri, Laci, Zsuzsi! Örülök, hogy elolvastátok és minden szót köszönök!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, július 15 - 15:35
Permalink
Megragadó vers,
Megragadó vers, elgyönyörködtet.
Gratulálok, Csilla!
Csilla
2018, július 17 - 21:01
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke,
Köszönöm szépen, Irénke, örülök neki!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/