A Szinva-parton

 
Sárgán bugyogva olvad szét a nyár,
akár a máz a forró tepsiben,
a lélek, tépett óriásmadár,
árnyékba szédül, fújtat, elpihen.
 
Olyan nyugodt e zöld, szelíd a mély,
magába ringat fű, fa és bokor,
a Szinva suttog, hátán, mint az éj,
hűs fodrokkal nagy álmokat sodor.
 
S lejjebb, ahol már embernép visít,
mezítláb pancsol  benne pár kölyök,
szíjként szorítja át a régi híd,
s a víg Garadna hozzáhömpölyög. 
 
Szaladnék én is, újra játszanék;
vállamra lepke száll, elszendereg,
és hallgatózva hajlik ránk az ég,
a csend s a messzi csillagrendszerek.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörű, láttató képek, csodálatos vers!

Gratulálok, Csillám!

El is vittem.

Ölellek. :)

Csilla képe

Zsikém, köszönöm, hogy itt jártál, hogy szóltál, hogy gratuláltál is és, hogy elvitted! :) Szép nyarat!

 

Haász Irén képe

Remek, nagyon tetszik!

Csilla képe

Köszönöm szépen, Irénke!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, köszönöm. :)

Erzsike

Csilla képe

Szívesen, Erzsikém! :-)

Köszönöm a figyelmedet!

 

lnpeters képe

Ebből a verszenéből szinte kihallatszik a víz csobogása. A zárlat meg - pazar!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Ez is nagyon tetszik, főleg a zárószakasz. 

Csilla képe

Köszönöm szépen Nektek is, kedves Laci és Feri! Örülök, hogy "átment" az utolsó versszak tartalma, kicsit tartottam tőle...