Őszi utak

Hull az őszi bánat,
a föld könnyben ázik, 
csavargó szél támad, 
s dobál háztól házig. 
 
Mindig van egy láb ott,
amerre sodródom,
rúg, majd mint egy bábot,
visszarángat dróton.
 
A pocsolya dagad, 
a léted akarja, 
szabadon jár a vad, 
s károg  a sík varja. 
 
Itt az Érmelléken 
nem könnyű az élet, 
sárba vetett régen 
egy „végső” ítélet. 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyszerű, tömör és sokatmondó! Nagyon tetszik, gratulálok!

 

Haász Irén képe

Ó, de szomorkás lett ez az ősz. Amilyen hirtelen jött, olyan alapos volt...!

Sajnos, máshol sem könnyű, ha ez vigasztal...

hubart képe

Kedves Csilla és Irénke, köszönöm szépen figyelmeteket, hozzászálásaitokat!