Téli világ

 
Foszlik az égbolt feslő ruhája, 
rongyai kapnak szélparipára. 
Leskelődő Nap pászmákat ültet, 
krizantémharmattól részegült meg.
 
Forrás vizével fénygyűrű játszik, 
virág már nem, csak szívünk virágzik. 
Fagyhalál fojtó markában élet -
tavaszi hagymát üvegház véd meg.
 
De jó is lenne tavaszban élni, 
zsendülő vetés sarját metélni! 
jó lenne mást nem félni, csak Istent, 
feledve halált, életet, mindent
 
Tavaszi álmok virágos leple 
helyett a porhó hullong szemedre. 
Szeretet-rózsa bilincse nélkül 
szájunk mogorva fagyokra kékül.
 
Tele van most az érző léleknek, 
nagy változások szárnya ébresztget.
Áligazságok jege veszejt el, 
önérdek, vallás... - ki véd meg, Ember?
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon jó! Ha nem tudjuk megvédeni magunkat, halálra vagyunk ítélve. 

Haász Irén képe

Köszönöm, Feri!

Csilla képe

Remek vers, Irénke! A 'szeretet-rózsa bilincsén' eltöprengtem, főleg a bilincsen. Az igaz, hogy szeretet nélkül megfagyunk. Gratulálok!

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Csillám. Talán jobb volna a szeretet rózsabilincse...