Ha szembejössz velem...
Beküldte Metta - 2019, szeptember 19 - 12:14
Múlnak a napok, halványul az emlék,
harmatkönnyekbe burkolózik az est,
csitul a kín, már egyre ritkább vendég,
rőt lombokra az alkony aranyat fest.
Szomorú, különös csend ül a tájon,
a szárnyaló idő pihenni látszik,
rezes-barnán levél csillan a fákon,
nézek utána, – szemeimmel játszik.
Csak egy pillanat, – röppen a gondolat,
ha szembe jössz velem, érzem, létezek,
látom a bú mélyítette ráncokat,
múlt romjain mégis feléd lépkedek.
Kopogó lépteidre dobban szívem,
ha szembejössz velem, – szédülök újra,
érzelmek cikáznak ezernyi színben,
hallom a hangod, mely álmaim zúzta.
Nem számít már a fájdalom, gyötrelem,
ha szembejössz velem, – a lelkem dalol,
csillogó szemeidbe feledkezem,
míg az ében színű éj fölénk hajol.
Hozzászólások
Csilla
2019, szeptember 19 - 12:15
Permalink
Kedves Margit!
Köszöntelek körünkben!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Metta
2019, szeptember 21 - 13:51
Permalink
Kedves Csilla!
Metta
2019, szeptember 21 - 13:53
Permalink
Kedves Csilla!
Metta
2019, szeptember 23 - 14:12
Permalink
Köszönöm szépen,és elnézést
Köszönöm szépen,és elnézést kérek a telefonom önállósította magát!