Mi, űrmesék nemzedéke

Mi, űrmesék nemzedéke;
Vén Ég néz le ránk;
Fél évszázad távlatából
Más lett a világ.

Sok piros nyakkendős gyermek -
Titkon hazafi -;
Fő szellemi táplálék volt
Akkor a scifi.

A tévében akkor még csak
Egy csatorna telt,
De az adás ott is minden
Hétfőn szünetelt.

Mi, űrmesék nemzedéke -
Szól a múlt-fagott -
Mi színesben láthattuk a
Kádár-korszakot.

November hetedikék és
Május elsejék;
Lelkes vörös csillagokat
Szikrázott az ég...

Ateista öntudattól
Forrt a levegő,
Azt hittük, az életben az
Osztályharc a fő...

Mi, űrmesék nemzedéke -
Hej, ti régi fák...!
Azt képzeltük, űrkorszakra
Vált majd a világ...

Lajka kutya, Tyereskova,
Jurij Gagarin...
Száguldoztak virtuális
Űr hullámain...

Szojuzokról, Apollókról
Szólt minden tavasz,
Nem sejtettük, hogy belőlük
Mennyi az igaz...

Mi, űrmesék nemzedéke,
Ma helyben futunk...
Azt hittük, öregen majd a
Marson nyaralunk...

Talán nem is tudhatjuk meg
Azt már sohase,
Hogy a temérdek űr-hírből
Mi volt a mese...

Azóta a vén idő más
Úton mendegél...
Űrkutatást, ateizmust
Elfújta a szél...

Ma az számít, Magyarok és
Emberek legyünk...
Mi, űrmesék nemzedéke,
Még reménykedünk.