Múló Nyár poétikája

Múló Nyár poétikája
Sosem lesz vitrinbe zárva.

Csendes alkony,
Az óra jár...
Rájövünk, hogy múlik a Nyár...

Elégikus alkonyatok
Jelzik már a fordulatot.

Múló Nyár poétikája
A lelkét nyíltan kitárja.

A Nyár szép lassan tűnik el,
Nem akarjuk - de látni kell...

A Nap lassacskán kódorog,
Mint hosszú metrikus sorok.

Minden forró nap úgy köszön,
Hogy tán utána több nem jön.

Múló Nyár poétikája
Mégsem a gyász bokrétája.

Bárhogyan múlik a Nyarunk,
E percben még benne vagyunk.

Az idill, s a nosztalgia
Nem illenek egy sátorba...

Még halovány Nap is éget;
Múló Nyár?
Maga az Élet...

Érzéseink citerája;
Múló Nyár poétikája...