Éjjel
Beküldte Csilla - 2017, január 17 - 19:09
Kolev András azonos című versére
A szűkölő sötét szobák magánya
magára ébredt álmokat motoz,
sebek húsán kikelt imákba zárva
dalolni kezd a leskelő gonosz.
Szilánkos árnyvilág, a holdja csonka,
borong a fény, e pár falat remény,
amint a reszketést halomba hordja
lecsorgó csendben házfalak szemén.
Hozzászólások
Haász Irén
2017, január 17 - 19:31
Permalink
Micsoda reménytelenség...!
Micsoda reménytelenség...!
Megborzongat!
Mysty Kata
2017, január 17 - 19:54
Permalink
Lát- és létKÉP!
Lát- és létKÉP!
Talán mégis a sugár...
ki is derülhet a gonosz elmúltán...elhúz tán!
Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
zelgitta
2017, január 17 - 20:18
Permalink
Ismerem Andràsnak ezt a
Ismerem Andràsnak ezt a versét, illetve most újraolvastam.
A vers hangulata erôsen negatív, lehúz. En a vàlaszban ( vàlaszodban) egy pozitìv reakciót vàrtam volna, de a tied, Csilla, még sötétebb, ha lehet így fogalmazni...
A vers szakmai megítelésére nincs felkészūltsegem, de a negatív hatâs mindenképp mellbevâg...
Pár dolgot, amit nem ertek, meg is kérdeznék, de bizonytalan vagyok, hogy egyáltalán megtehetném- e itt és most?
Csilla
2017, január 17 - 20:36
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Köszönöm, hogy elolvastátok! Igen, a fény mindig ott van.:) Ezt András versének a folytatásaként írtam, egy kép, pillanat, benyomás az éjszakáról.
Gitta, csak nyugodtan. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2017, január 18 - 17:00
Permalink
A tartalomhoz nem igazán
A tartalomhoz nem igazán tudok hozzászólni, mert nem ismerem András versét, de az egyértelmű, hogy a vers hangulata a kifejezőeszközök révén igen szépen harmonozál a mondanivalóval. A forma pedig tökéletes. Gratulálok! :)
Csilla
2017, január 18 - 18:30
Permalink
Örülök ennek a véleménynek,
Örülök ennek a véleménynek, köszönöm szépen, kedves Feri! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/