A fesztivál
Beküldte Csilla - 2017, december 12 - 19:32
Fények cikáznak fel-le,
zihál a város keble,
dohos bűzt ventilál
a fesztivál.
Temérdek sör, rekeszben,
rikácsol, zúg rekedten
pár zöldfülű, belőtt,
éjfél előtt.
Kidől az egyik végül,
az utcakőre szédül,
négykézláb rátapad,
akár a vad.
Hány báb emberhuzatban!
Röhögnek öntudatlan,
bőrük festék, üröm
a képükön.
Elér az éj dohogva
plútói távolokba,
kimentem hangtalan
veled magam.
Hazáig űz a lárma,
gyerünk, a kisszobába!
Ringass el, kedvesem,
szerelmesen.
Csókodba veszve égjek,
valódi szenvedélyek
feszítsék szét szívem,
míg elpihen.
Hozzászólások
Haász Irén
2017, december 13 - 16:43
Permalink
Valóban vásári komédiává
Valóban vásári komédiává fakul sokszor az ünnep, hisz minden fesztivál valaminek az ünnepe. Szépen megírtad!
Csilla
2017, december 14 - 01:00
Permalink
Nem tudom, hogy szép-e, de
Nem tudom, hogy szép-e, de köszönöm a véleményedet! Örültem neki.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2017, december 14 - 10:51
Permalink
Élethű megjelenítése a
Élethű megjelenítése a szubkultúra ezen megnyílvánulásának. A fesztiválok, falunapok ünnepből olykor silány orgiává alacsonyodnak. Igazi ünnepet a meghitt együttlét adhat helyette, azzal, akit szeretünk. Gratulálok remek versedhez! :)
Csilla
2017, december 14 - 11:45
Permalink
Így van, köszönöm, kedves
Így van, köszönöm, kedves Feri! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/