Posztmodern
Beküldte hubart - 2018, január 27 - 11:51
Dekadens pátosza émelyít,
kódokkal van minden vers tele,
nincs ritmus, holt sorok rímeit
elfújta a század nyers szele.
Úgy tűnik, szúrta a nagybetű
a vaksi váteszek mord szemét,
s a vessző, az ezeréletű
meg a pont: légypiszok, szórt szemét.
Űzz csúfot a nyelvből kiskomám,
vesd tűzre, hadd égjen lobogva,
divat lett a kánon kéznyomán,
halandzsa hat ma a sznobokra!
Magyar szó új sarját ne keresd,
elnyelte a pesti puszta rég,
aki ma szépségért esdve esd,
annak az útszéli dudva ég.
Ne sajnáld, rúgj bele könnyedén,
ha már csak gyilkolva vagy boldog,
ne zokogj apáid holt ebén,
ugasson a büszke angol dog!
Hozzászólások
lnpeters
2018, január 27 - 18:39
Permalink
Ne félj, Feri - elmúlik!
Ne félj, Feri - elmúlik!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2018, január 27 - 21:02
Permalink
Egyszer biztosan! De mi még
Egyszer biztosan! De mi még megérjük? :)
lnpeters
2018, január 28 - 17:37
Permalink
Reméljük!
Reméljük!
Pete László Miklós (L. N. Peters)