SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 35.

Beküldte lnpeters - 2018, november 6 - 23:30

 

Jó verset elvben bárki írhat, gyerektől az aggastyánig. Mindenkiben megvan arra a lehetőség, hogy – akár életében egyszer – jó verset írjon. Abban a versben ő a költő. Lehet, hogy soha többé nem válik azzá, de abban az egy versben mindaddig az marad, amíg bárki olvassa vagy szavalja.

 

Az interjú adó, író-olvasó találkozót tartó, sajtóértekezleten poénkodó, nyilvánosan jópofizó, politikai ügyekben szót emelő, egyesületi gyűlésen szónokló, díjért acsarkodó stb. magánember – akárhány verset írt is egyébként – a felsorolt szituációkban nem költő. Költőnek lenni nem státusz, hanem jelenlét a versben, kommunikáció az olvasóval. A költő személyes jelenléte által lesz értéke a versnek.

 

A verseiben a költő mindig jelen van, a magánéletben soha.

 

Folytatása következik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1] INGARDEN, Roman: Az irodalmi műalkotás. (Ford. BONYHAI Gábor) Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1977: 34.