Jelenlegi hely

Vadászbaleset

Beküldte Csilla - 2018, november 12 - 22:49

A fákra ólmos fellegek tapadtak,
alattuk sír a sárba gyűrt avar,
szemek kutatják lábnyomát a vadnak,
a naphoz zárszót zeng a kürt hamar.

Vércseppek ízét hordja szét az alkony,
kopók ügetnek át a tölgyesen,
felborzolódott sóhaj ráng az ajkon,
eláll a szél, hogy végképp csönd legyen.

Hozzászólások

Haász Irén

2018, november 15 - 17:53

Permalink

Nagyon jó hangulatfestés,

Nagyon jó hangulatfestés, Csilla.

Eszembe juttatod Rilke egy versét, amit fordítottam, fel is teszem...!

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2018, november 16 - 10:40

Permalink

Érdekes megoldást vlasztottál

Érdekes megoldást vlasztottál: maga a vers csak a miliőt prezentálja, a tragédia atmoszféráját jeleníti meg. Hogy mi is áll a háttérben, azt pedig a cím egyértelműsíti. Tetszett! Gratulálok!