A múzsa bére
Beküldte hubart - 2018, november 17 - 09:51
A vén poéta álma zsenge fruska,
tapasztalatlan és kicsit butuska;
az ajka mézes, bár a könnye géra,
s rajongva vágyik pár levél babérra.
A vágya tárgyát költőjétől kéri,
és érte csókját hódolattal méri.
Hiába hoz sikert, a versek atyja
a kért babért a lánytól megtagadja.
*
Ma éjjel kéjjel alkotott a költő,
így virradatra bőven früstökölt ő,
megéhezett a sok-sok írás mellett,
s a szószhoz száz babérlevél is kellett!
Hozzászólások
Csilla
2018, november 17 - 15:20
Permalink
:-))
:-))
De rég hallottam a géra szót! Már csak ezért érdemes volt megnyitni a verset, de élvezettel is olvastam.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2018, november 17 - 23:04
Permalink
Szüleimtől gyalran hallottam
Szüleimtől gyakran hallottam ezt a szólásmondást: Sós, mint a géra. Tőbbnyire elsózott ételre mondták. Utána néztem, mi lehet az a géra, nos egy sósvizű forrás Szovátán, tehát megilleti a nagy kezdőpőbetű, mint földrajzi nevet: Géra. De a szólásban, illetve a közbeszédben már köznévként is meghonosodott, ezért írtam kicsivel.
Örülök, ha tetszett a versem, kedves Csilla! :)
lnpeters
2018, november 24 - 16:56
Permalink
Remek életkép!
Remek életkép!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2018, november 24 - 17:43
Permalink
Köszönüm szépen, kedves Laci!
Köszönüm szépen, kedves Laci!